Hajnalifény
Szeretem a hajnalokat.
Ahogy a felbukkanó nap első sugarainak játéka narancs színekbe öltözteti a tájat.
Szeretem a madarak énekét.
A rekkenő nyári hőségben az éjszakára nyitva hagyott ablak mellett madárdalra ébredni és mosolyogni.
Ahogy a felbukkanó nap első sugarainak játéka narancs színekbe öltözteti a tájat.
Szeretem a madarak énekét.
A rekkenő nyári hőségben az éjszakára nyitva hagyott ablak mellett madárdalra ébredni és mosolyogni.
Felkelek és elkészítem a kávém.
Kiülök a teraszra gőzölgő kávéscsészével a kezemben, és megfigyelem, mi változott tegnap óta: hogy mennyit nőtt a paradicsom, hogy újabb bimbók jelentek meg a muskátlin, és hogy hogyan döngicsél egy kék dongó a lilaakác virágán - már másodszor nyílik idén, és csodálatos illata belengi az egész teraszt.
Közben az énekesrigó még mindig fáradhatatlanul cifrázza énekét a hatalmas diófa tetején. A vékonyabb faágak levelei és a teraszgerendára kis csokrokban felkötött bazsalikomok megmozdulnak a szélben, ami most feltámadt néhány percre.
A kávém még mindig ott gőzölög a kedvenc bögrémben. Kortyolok belőle és elmerengek.
Gondolatok. Szavak és mondatok. Betűk tengernyi sokasága hullámzik, kavarog a fejemben, szinte már követelve, hogy vessem papírra őket, mondatokba rendezve, kerek egészet formálva belőlük.
Ezért hát belekezdtem.
Így született meg ez a blog.
Én csak írom, Te pedig csak olvasd rendszeresen... mert hiszem, hogy az olvasás igazi fűszer a léleknek. Nekem az írás is az.
