FolyópartON
Néhány hete a kedvenc folyónknál jártunk, ahová csaknem 25 éve rendszeresen vissza-visszatérünk. Eleinte kettesben, aztán már gyerekkel - és könnyen meglehet, hogy pár év múlva újra eljön a kettesben időszaka, ha a madárka egyszer kirepül, és külön utakon jár majd...
De a folyóparti séták és napok akkor is megmaradnak, ebben egészen biztos vagyok. Sőt! Talán kibővülnek unokákkal, akiknek újra homokvárat építhetünk a víz mellett.
Szeretem a folyót.
Ülünk a békés, csendes parton, megfigyeljük a természetet. Növények, bogarak, szitakötők, madarak, kavicsok, kagylók és homok.
Egy egészen más világ, mint amiben a hétköznapokat éljük.
Feltöltődünk, újragondolunk dolgokat, tervezgetünk, megbeszélünk ezt-azt, majd mezítláb sétálunk a homokban, távcsővel bámuljuk a túlpartot, és csak messziről hallatszik nagyon halkan a város zaja.
Aztán hirtelen farkaséhesek leszünk. Előkerül a piknikkosár, mindenféle otthonról hozott finomsággal. Még az étvágy is jobb ilyenkor, tuti hogy estére minden morzsa elfogy...
Még megnézzük a naplementét, aztán hazaindulunk csendesen.
Arra gondolunk, milyen jó is volt ez a nap, és máris bújjuk a naptárt, hogy mikor lesz rá alkalom, hogy újra itt töltsünk egy napot.
Ezeken a napokon nincs telefon, nincs számítógép, nincs tévé.
Csak mi vagyunk. A család, a nyugalom, a béke, a szeretet.
Minden embernek szüksége lenne sok-sok ilyen napra. Megállni, megpihenni, feltöltődni, lelassulni.
Észre venni a természet csodáit, és egy kis időre a részévé válni.
Észre venni a természet csodáit, és egy kis időre a részévé válni.
