Újra reggel van. Újra hétvége. Újra a teraszon üldögélek a kávémat kortyolgatva.
Korán van még, de már most meleg van, melegebb, mint az elmúlt napok reggelein. A hőmérőn a falon már 25 fokig is felkúszott a higanyszál. 
Szerencsére jár a szél, és ha ez napközben is így maradna, talán elviselhetőbb lenne a hőség. Igaz, nem tervezek mára kinti munkát, de azért mégiscsak mindenkinek jobb lenne egy kis légmozgás. 
Általában, ha dolgom van a kertben vagy az udvaron, azt szeretem reggel elvégezni, esetleg estefelé. Bár este már támadnak a szúnyogok, így legtöbbször marad a reggel.   

Körülnézek, és hirtelen észreveszem, hogy velem szemben az egyik virágládában kezdi bontogatni szirmait a mini dáliám. Ráadásul az egyik kedvenc színemben!
Nekem egy ilyen apró felfedezés is elég már ahhoz, hogy jól induljon a nap. Felpattanok, megnézem közelebbről, lefotózom. Hurrá! Kukucskál már ott több bimbó is, nyílni fognak hát nemsokára. 
Örülök, mert idén kísérleteztem először ilyesmivel. Tavasszal sokféle virágmagot vettem és ültettem palántázó edényekbe. Nyár elején pedig kikerültek a palánták virágládákba, dézsákba és a kertbe. Így majdnem minden, ami nyílni fog idén, az a saját nevelésem. Kivéve a muskátlikat és a petúniákat, mert azokat már virágzó állapotban vásároltam május elején. De a virágaimról hamarosan többet is írok majd, egy másik bejegyzésben. 

A kis bordó dálián fellelkesülve körbejárom a konyhakertet. Lassan pirosodnak már a paradicsomok, és ma reggel megint le kell szednem az uborkát, különben túl nagyra nőnek. 
Később készítek valami salátát ebédre, amihez használhatok belőle, és reggelire is jó lesz egy kis frissen szedett uborka a vajaskenyérhez. 
Máris azon kezdek gondolkodni, mi legyen a mai menü. Van még egy darabka görögdinnye a hűtőben, azt felkockázom, és összedobok egy hideg tejszínes dinnyelevest. Tökéletes lesz.  
Tegnap csemege kukoricát is főztem, nasinak ma délutánra is maradt még belőle. 
A salátához pedig csirkét vagy pulykát sütök, esetleg halat, és már meg is vagyunk a mai "étlappal".

Hozok egy tálat a konyhából az uborkának - közben azért nem felejtek el lefotózni pár paradicsomtövet -, és nekiállok a napi teendőimnek. 
Közben pedig örülök minden apróságnak ami körülvesz, vagy amit észreveszek.
Örülök a mini dáliának, a lassan pirosodó paradicsomnak, az újabb nagy tál uborkának, a szélnek, a nyárnak, még a sövény alatt ugrándozó madaraknak is a kert végében. :)