Felhőformák
Ma egyáltalán nem a felhőkről akartam írni.
Aztán történt pár napja, hogy kora délelőtt egyszer csak sokasodni kezdtek a fejem fölött. Egyre több és egyre sötétebb fellegek tornyosultak, ami kissé furcsa is volt az elmúlt hetekben tomboló hőség és a teljesen tiszta, szikrázó kék égbolt után.
Aztán történt pár napja, hogy kora délelőtt egyszer csak sokasodni kezdtek a fejem fölött. Egyre több és egyre sötétebb fellegek tornyosultak, ami kissé furcsa is volt az elmúlt hetekben tomboló hőség és a teljesen tiszta, szikrázó kék égbolt után.
Gyenge szél is lengedezett, végre nem volt az a tikkasztó hőség, amit még a hűs szobában is nehezen visel az ember.
Most végre megmozdult a levegő és megérkezett a változás.
Még esett is valamennyi.
Többször is felnéztem az égre. Figyeltem a felhőket, hogy merre mozdulnak, honnan érkeznek, és ekkor jött az ötlet, hogy írni fogok a felhőkről.
Emlékszem, tinilány koromban - mintha csak tegnap lett volna - a barátnőimmel sokszor feküdtünk a fűben a felhőket nézegetve, és azt próbáltuk kitalálni, hogy melyik mihez hasonlít leginkább. Nagyon jó szórakozás volt ez, ahogy az ég felé mutogatva magyaráztunk egymásnak:
"Ott az a felhő, olyan mint egy madár! ... Hol? ... Hát ott! Nem látod?"
Egyik kedvenc időtöltésünk volt a felhőformák megfejtése a nyári szünetekben.
Ma már nem hiszem, hogy sok olyan fiatal van, aki hasonló dolgokkal tölti a szünidőt. Kár. Sajnos a mi gyerekkorunk óta nagyon nagyot változott a világ.
A fiammal, amíg még kicsi volt, mi sokszor nézegettünk felhőket, beleképzeltünk állatokat, különböző formákat, mindenfélét. Mindig is igyekeztem a lehető legtöbbet átadni neki a régi idők dolgaiból, és ez a mai napig is így van.
De mára már szinte kész felnőtté cseperedett.
De mára már szinte kész felnőtté cseperedett.
A felhős játékunkat már nem a fűben heverészve folytatjuk, legtöbbször inkább a hétvégi medencézés közben szoktuk találgatni, hogy melyik mire hasonlít... Ez még mindig jó időtöltés.
