Évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy átalakítom a kertészkedési szokásainkat, és én is belevágok a "mulccsal-szénával-szalmával-zöldnövényirészekkel" takarásos kertészkedésbe. Egyre több helyen látom, hogy sikeresen alkalmazható ez a módszer, és az idei elkeserítően kevés mennyiségű csapadék is csak egyre jobban erősíti ezt az érzést. 
Mi még itt a Dunántúlon egy kicsivel több esőt kaptunk, mint az ország keleti részében kertészkedők, de azért itt is elég lehangoló a helyzet. Ha nem locsolnánk napi rendszerességgel a kertet, alig teremne valami. 
Persze amíg még van lehetőség a locsolásra... mert egyre több ismerősömtől hallom azt is, hogy kiszáradt a kútja, egy csepp víz sincs már benne.  
Szóval jöhetnek/jöhetnének a bálák! De honnan? Az nem úgy van, hogy csak elmegyünk az autóval, megveszünk néhányat és hazahozzuk. Pedig sokan örülnénk ennek a verziónak!
De a bálák nagyok, nehezek, autóban sehogy sem férnek el, szemetelnek, zsákokban elhozni meg hatalmas munka és rengeteg idő lenne, hiszen jól össze van tömörítve bennük az anyag. Már ha tényleg lehetne csak úgy bálákat vásárolni valahol. 
Ez okozta az elmúlt hetekben nekem is a legnagyobb fejtörést, hogy honnan lesznek báláink. 
Utánaolvastam kicsit a neten, mivel is érdemes betakarni a konyhakertet. Fűnyesedékből nem termelünk annyit, ami elég lenne - nem beszélve arról, hogy ebben a nagy hőségben még a fű sem nő, hogy elkezdjük összegyűjtögetni jövő tavaszig. 
A legjobb lenne a hosszú szálas kaszált fű vagyis a széna, de lehet használni akár szalmát is.  

Aztán egyszer csak megoldódott a probléma! Sajnos, ami nekünk egy kis szerencse, az másnak már nem annyira az. Történt ugyanis, hogy a férjem a múlt héten egyik délután úgy tért haza a munkából, hogy elmesélte, aznap segítenie kellett egy közeli gazdának szétpakolni a kazalba összerakott báláit, mert azok a nagy melegben majdnem kigyulladtak. Már füstölt a kazal közepe. A munkatársaival rakodógépekkel (Manitou) siettek a segítségére, és széjjelhordták a kupacot, nehogy tényleg leégjen az összes bála. 
A gazda ezeket most már csak az állatok alá alomnak tudná felhasználni. Viszont nincs annyi állata, amennyi alom a szétpakolt bálákból keletkezne, így a nagy részével már nem is tud mit kezdeni.    
Hálás volt a segítségért, és pár nap múlva megjelent a kisteherautójával nálunk is, és a másik két segítő kollégánál is, és mindenkinek 2-2 bálát ajándékozott cserébe. 
Mindannyian meglepődtünk, mert nem számítottunk rá, de ettől függetlenül nagyon örülök, mert így hirtelen meg is oldódott a konyhakert takarás kérdése. 
Kicsit látszik rajtuk, hogy sötétebb a közepük, de szerencsére nem gyulladtak ki, és végül a lehető legjobb helyre kerültek! Most már bátran tervezgethetem a jövő tavaszi kertemet.

Viszont az ideiben egy-egy adag szénával már gyorsan be is takartam a paprika és a paradicsom töveket. Mentem, ami még menthető. Így most sokkal jobban megmarad alattuk a nedvesség. A képeken látható paradicsomokat és paprikákat a napokban szüreteltem, szinte minden reggelre beérik egy jó adag.