Már itt is vagyok a hétfőn beígért sorozatok következő tagjával, amelyben a konyhámban teszek majd kisebb-nagyobb barangolásokat.  
Kezdésnek vegyünk most egy éppen aktuális nyári gyümölcsöt, a kajszibarackot.
De nevezhetjük akár sárgabaracknak is - ki hogyan szeretné. Utánanéztem, hogy mi a különbség a kettő között, és kiderült, hogy az égvilágon semmi. Csupán szokás kérdése, hogy melyiket használjuk. 

A mi kertünkben két különböző fajta kajszibarackfa van. Az egyik még csemete, amit idén tavasszal ültettünk el, így azon természetesen még nincs termés. A másik egy idősebb fa, ami nagyjából megúszta a márciusi-áprilisi fagyokat, és szépen érnek már rajta a gyümölcsök. Kevesebb, mint a tavalyi évben, de legalább van! Ez a lényeg. 
Idén nem lesz belőle lekvár - mivel nincs akkora mennyiség. Ami megterem azt megesszük, illetve süteményekbe és az én egyik személyes kedvencembe, a gyümölcslevesbe kerül. 
Nagyon szeretem a gyümölcsleveseket. Május óta folyamatosan készülnek, szinte heti rendszerességgel. 
Két alapreceptem van hozzájuk: a vaníliapudingos és a sima liszt-tej változat.
A gyümölcs pedig folyton változik, attól függően, hogy épp minek van szezonja. Így készült már idén eperből, ribizliből, cseresznyéből, málnából, meggyből (vagy ezekből vegyesen) és most a barackok vannak soron. Természetesen mind saját termés. Csak kimegyek az udvarra, szedek egy tálkával, és már készülhet is belőlük a süti vagy a hideg gyümölcsleves.

Kajszibarack krémleves

Hozzávalók: 

• 50 dkg kajszibarack (6-8 db)
• 1 liter víz
• cukor vagy édesítőszer (ízlés szerint)
• fahéj
• 2 evőkanál liszt
• 2 dl tej

Elkészítés:

A barackokat felezzük, kimagozzuk, majd tetszés szerint kisebb darabokra vágjuk és megmossuk. Az 1 liter vízben feltesszük főzni, és ha szükséges, akkor cukorral vagy édesítőszerrel ízesítjük. (Ha elég érett a gyümölcs, akkor én ezt a lépést kihagyom.)
Kevés fahéjat szórunk még hozzá, és addig főzzük, amíg felforr. 
Eközben a lisztet egy kisebb tálkában először egy kevés tejjel simára keverjük, hogy csomómentes legyen, majd folyamatosan hozzáadjuk a maradék tejet is.
Amikor a leves felforrt, takarékra vesszük alatta a lángot. Az elkészült lisztes habarást folyamatos kevergetés közben hozzáöntjük, ezután már csak egyet forralunk rajta.
Levesszük a tűzről, és botmixerrel az egészet összeturmixoljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd betesszük a hűtőszekrénybe, hogy még hidegebb legyen. 
Langyosan is fogyaszthatjuk, ki hogyan szereti...
A nagy nyári melegben elég nehezen hűl, ezért érdemes már reggel vagy előző este elkészíteni, hogy ebédre biztosan hideg legyen.
Előnye az is, hogy pikk-pakk megvan (mindennel együtt max. 15 perc) tehát mondhatjuk rá, hogy az úgynevezett "egyszerű és nagyszerű" kategóriába tartozik, valamint, hogy előző este is elkészíthető.
Így másnap, ha fáradtan hazaesünk a munkából, csak előkapjuk a hűtőből.
Életmentő lehet... :) 

Ugyanezt a levest a vaníliapudingos változatban is elkészíthetjük, akkor a lisztes-tejes habarás helyett egyszerűen csak vaníliás pudingport keverünk a leveshez. 
Azért, hogy ebben az esetben is biztosan csomómentes legyen a végeredmény, érdemes a pudingport is először egy kevés tejjel kikeverni, majd úgy a levesbe önteni. 
A botmixerrel turmixolás is opcionális lehetőség, én sem alkalmazom minden gyümölcsleves esetében.
Eperből, málnából, dinnyéből vagy barackból készült leveseknél szoktam turmixolni.
Cseresznye, meggy, alma, körte, szilva esetében, vagy olyankor amikor többféle gyümölcs vegyesen kerül a levesbe, akkor általában nem turmixolok.