Múlt héten kicsit több időm volt konyhatündérkedni (mert szabadságon voltam), így sor kerülhetett arra is, hogy a korábban felszedett céklát és az utolsó adag uborkát is elsavanyítsam télire. 
Idén még nem került túl sok minden a kamrapolcra, eddig csak a fagyasztóba pakoltam leginkább.
Most nem termett annyi sárgabarack, hogy lekvárt főzzek, és az eper-ribizli-málna trióból is csak gyorsan lefagyasztottam pár adagot. Cukkini került még bele kisebb csomagokban, tökéletes főzelék alapanyag lesz a télen.
A kamrában van még 4-5 üveg tavalyi szilvalekvár, és ha sikerül, akkor a szederből szeretnék még lekvárt készíteni.  
Idén még csak néhány üveg savanyú uborkát és kovászos uborkát készítettem eddig a téli hónapokra.
A kovászos uborka esetében van egy olyan verzió, ami lassabban érik be, mint a napra kirakott üvegekben. Annyi a titok, hogy az uborkákat nem kell bevagdosni, hanem egészben kell őket belepakolni az üvegekbe. Ezenkívül ugyanúgy kell készíteni, mint a kovászos uborka nyári változatát, csak a végén nem az udvarra kerülnek ki az üvegek, hanem egyből a hűvös kamrába. Ott aztán szépen lassan van idejük beérni. Általában november - december környékén már felbontható és fogyasztható az így elkészített koviubi. 
Kenyeret, krumplit vagy egyebet én sosem teszek a tetejére. Még a nyári, néhány nap alatt beérő változatnál sem. Anélkül is vígan elvan, és ugyanolyan hamar fogyasztható. Csupán fokhagymagerezdek, kapor és csombor kerül bele, esetleg még néhány levél zeller. Meg a sós víz. Ennyi. 
Azt sem tudom pontosan megmondani, hogy mennyi sót teszek és azt hány liter vízhez. Soha nem mértem. Régen megszoktam már, hogy kóstolásra tudom, mikor elég sós a felöntőlé. Apósomtól tanultam így, ő mindig nagyon szeretett kovászos uborkát készíteni. Egyszer pont náluk voltunk és én figyeltem fél szemmel, hogy hogyan készíti. Fiatalok voltunk még, voltam talán húszéves. Ő észrevette a kíváncsiságom, és amikor megvolt a vízben a szerinte megfelelő sómennyiség, akkor így szólt:
- Na gyere, most kóstold meg! Ennek pont ilyen sósnak kell lennie! 
Én megkóstoltam, és annyira megmaradt bennem az a sós íz, hogy azóta is csak így készítem a kovászos uborka levét. Akkor jó, amikor pont olyan sósnak érzem. Tényleg nem mértem meg soha. 

Most pedig a cékláim kerültek sorra. Minden évben készül belőlük savanyúság egy jól bevált recept alapján, amiben viszont tudom a mennyiségeket, mert azt korábban még az internetről jegyzeteltem ki magamnak. 

Cékla télire

Hozzávalók:

• 3 kg cékla
• 1,2 liter víz
• 1 dl 10%-os ecet
• 2 kiskanál só
• 10 dkg cukor (üvegenként 1 evőkanál, ami kb. 2 dkg)
• üvegenként 10 szem egész bors
• üvegenként 10 szem mustármag
• kevés köménymag

Elkészítés:

A céklákat jól megmossuk. Ha szükséges, akkor egy kisebb kefével is sikáljuk át, hogy a földmaradványokat teljesen el tudjuk távolítani. A tiszta gumókat egy nagy edénybe rakjuk, és felengedjük annyi hideg vízzel, ami ellepi. Feltesszük főzni, és 1 órán keresztül lassú tűzön, lefedve főzzük. 
Amíg a cékla fő, előkészíthetjük az üvegeket. Nekem 5 db 680 g-os üvegben fért el ez a mennyiség. Az üvegeket és a fedőket kimossuk majd kiforrázzuk, és egy kiterített tiszta konyharuhára tesszük őket száradni.

A felöntőléhez a vizet lábosba öntjük, hozzáadjuk az ecetet, a sót és a cukrot, majd félretesszük, amíg a cékla is elkészül. 
A megfőtt céklákat hideg vízzel leöblítjük - pár percig hagyjuk állni a hideg vízben, hogy hűljenek. Ezután meghámozzuk, és tetszőlegesen feldaraboljuk. Én karikázni szoktam őket, van is erre a célra egy hullámos élű késem. A túl nagy átmérőjű céklákat először félbevágom, majd ezután karikázom  fel. 
Amikor ez megvan, akkor a megszáradt tiszta üvegekbe rendezem a szeleteket. Nem kell túlságosan megtömni az üvegeket, mert akkor kevesebb hely marad a felöntőlének, és könnyebben megromolhat a végeredmény. Jobb egy kicsit lazábban elrendezni, és az üvegek tetején is elhagyni 2-3 cm-t, hogy biztosan teljesen ellepje majd a lé a céklaszeleteket. 
Most felforralom a korábban elkészült felöntőlevet. Addig minden üveg tetejére rászórom az egész borsot, a mustármagot és egy kevéske köménymagot. A forró levet egy merőkanál segítségével rákanalazom. Néha óvatosan kicsit megütögetem az üvegek oldalát, hogy minden résbe bejusson a felöntőlé. Egyből lezárom a csavaros fedővel, és egy pillanatra fejre is fordítom az üveget. Ezzel azt szoktam ellenőrizni, hogy rendesen zár-e a tető. Ha nem, akkor a fejre fordításnál egyből elkezd sziszegni. Ilyenkor lecsavarom és újra lezárom a fedővel, hogy légmentesen zárjon. 
Az elkészült céklákat száraz dunsztba teszem 1 napra, majd mehetnek a kamrába. A száraz dunszthoz egy nagyobb edénybe vagy rekeszbe vastag törölközőt vagy plédet rakunk, és közé helyezzük az üvegeket. Teljesen betakarjuk vele, és 24 óra alatt így várjuk meg, hogy a savanyúságaink teljesen kihűljenek. 

A nagy munka közepette igyekeztem fázisfotókat is készíteni. Azt azonban csak utána vettem észre, hogy valamiért a telefonom nem mentett el minden képet. Nem tudom, mi volt ennek az oka, sosem csinált még ilyent. Bosszankodtam is, mert a meghámozott céklákról, és az üvegekről amikor még a felöntőlé előtti állapotban voltak, teljesen eltűnt a fázisfotó. A többi kép azért sikeresen megmaradt, így most csak azokat tudom közzétenni. 

Az elkészült céklákon kívül volt még egy kisebb adag uborkám is, amiből most nem télire való kovászos uborka készült (abból is van már 10 liter elrakva), hanem a céklához hasonlóan savanyú uborka. Ezt szinte ugyanazzal a felöntőlével készítem, az ecet-cukor-só arányok teljesen megegyeznek. Az uborka eltevéssel azonban gyorsabban végezhetünk, mivel itt nem kell főzni és hámozni, mint a cékla esetében. A tisztára suvickolás és az üvegekbe rendezés során kaprot, egész borsot, mustármagot, babérlevelet és fokhagymagerezdeket rakok hozzájuk, majd mehet rá a forró felöntőlé, a lezárás és a száraz dunszt.